Stukkó webáruház

A bennünket körülvevő anyagokkal közvetlen kapcsolatban vagyunk: járunk rajtuk, kezünkkel megérintjük őket, állandóan a szemünk előtt vannak. Érzékszerveinken keresztül hozzájárulnak fizikai közérzetünkhöz, a helyiségek, valamint az egész ház vagy a lakás légköréhez, hangulatához.

Az ember örök időktől kezdve díszítette önmagát és környezetét. A természet, a növény- és állatvilág is tele van mintákkal. A mintáknak történelmi szerepük volt a tradíciók létrejöttében, továbbvitelében. Stukkódíszítéssel már az i. e. V. évszázad közepén találkozhatunk. Libon, elisi építész nevéhez fűződik az olympiai Zeus-templom – mely a dór építési mód teljes kifejlődését jelzi –, csak épp nem márványból épült, mint a Parthenon és Athén egyéb emlékei, hanem helybeli kagylós mészkőből, amit stukkóval vontak be. De megtalálható a prekolumbián művészetben is, mely a jelenlegi Mexikó–Guatemala–Honduras területén az i. sz. IV–IX. század indián művészete volt. A jótevő Tavaszisten piramis formájú templomának ferde oldalán, szorosan egymáshoz illeszkedő, négyszögletesre faragott kövekből alakítottak ki vízszintes sávokat, melyekben az Esőisten és a Tavaszisten tollas kígyó formájú fejének domborművei váltakoztak. A nagyvonalúan, darabosan kifaragott fejeket festett stukkóréteggel vonták be.

De mit is jelent a stukkó?

A stukkó az épület-gipszszobrász munka olasz eredetű megjelölése. A stukkó lehet öntvény, amikor a gipsz vékony timsó- vagy bóraxoldattal, esetleg enyves vízzel van keverve, és az öntés az enyvformák segítségével történik. A kész stukkódekorációt, ha kisebb méretű, gipsz segítségével, ha nagyobb, vasakkal vagy szegekkel erősítik a díszítendő falfelületre. Filigrán vagy erősebben mozgalmas dekorációkat gyakran közvetlenül hordanak fel a falra.

A művészi stukkódíszítés, falakon és mennyezeteken, különösen a barokk és rokokó enteriőrjeiben fordul elő, a rokokó gyakran aranyozza, s így fokozza dekoratív hatását. Különösen szép példáit találjuk a német és angol klasszicizáló művészetben (például az Adam fivérek enteriőrjei), és fontos szerepe van általában az újabb kori vakolatarchitektúrában.

Magyarország XVII. és XVIII. századbeli barokk templomai is sok szép példáját tüntetik fel a stukkó-díszítésnek.
Pompás a nagyszombati egykori egyetemi templom, a győri bencés templom, a soproni káptalani templom, a boldogasszonyi templom stukkódekorációja. A homlokzati stukkódíszítés kiváló példája az eperjesi Klobusiczky-ház. A stukkódíszítéssel azonban nem csak az épületeken találkozhatunk. A fafaragás, intarzia és festett alakos dísz mellett gyakran használják a stukkót reneszánsz bútorok díszítésére is, ahol aranyozva és festve van, és néha az egész felületet elfedi. Velence valószínűleg a móroktól tanulta ezt a technikát, amit később Firenze alkalmaz a leggyakrabban. A kora reneszánsz bútor a felépítésben szerkezeti, építészeti formákat is alkalmaz: oszlopokat, kariatidákat, hemákat, a vízszintes tagozást pedig faragott frízekkel hangsúlyozza. Németországban és Franciaországban a gótikus ízlés formáiról nehezen tudnak lemondani, csak a XVI. század elején kezdik azokat a reneszánsz formákkal eleinte keverni, majd helyettesíteni. Dél-Németországban az építészeti elemek alkalmazását túlzásba vitték, de északon, németalföldi befolyás alatt, a szerkesztés és a dísz helyes arányban van. A díszítő formákon már antik befolyás észlelhető, sűrűn használnak babérgallyakat és akantuszleveleket is. A Velencében kedvelt stukkódíszt ládákon is szeretettel alkalmazzák – ezeken gyakran az egész felület domború díszű, és aranyozva van.

A belső tér dísze: a stukkó 2. rész – a stukkó napjainkban

Mielőtt erre válaszolnánk, ki kell emelnünk néhány fontos tényt. A gipszből készült stukkó egy időben az épületek igen általános eleme volt. Tulajdonképpen a szobrászat egy határterülete, mely nem számított igazán művészetnek. Különösen Budapesten sok a gipszstukkókkal reneszánsz vagy barokk palotának álcázott bérház. A stukkókat a ház elkészülte után nagyon sokszor átfestették, bevakolták. Szervesen beépültek a környezetbe. Soha senki nem tett fel esztétikai kérdéseket velük kapcsolatban. Néhányan még ma is használják őket egyfajta nosztalgikus fotóművészet tárgyaiként. Ma a stukkókat általában gipszből készítik. E természetes anyagot évszázadok óta használják épületek külső és belső falfelületeinek, tereinek díszítésére. Ezek a díszítőelemek gondos kézimunkával készülnek. Ma a stukkátorok (ahogyan a stukkó készítőit nevezik) legnagyobb részben oszlopokat, holkereket (homorulat, vakolat lekerekítése falsarkokban és mennyezet csatlakozásnál), íveket, rozettákat és léceket készítenek. Kívánság szerint a megrendelő egyedi elképzelését is egyedi formába tudják önteni. Persze, ahogy az építészet és művészet egyéb területei, a stukkódíszítés sem mentes a technikai fejlesztésektől. Megjelennek az új anyagok, mint a PUR és egyéb, kompozit készítmények (szálerősítésű műgyanták, például üvegszál, karbonszál, kevlarszövet – a szerk.) a maguk előnyeivel és hibáival. Az előnyök között említhetjük elsősorban az árat, ami azonban a minőségi műanyagok esetében nem sokban tér el. Másik előny, hogy készen kapható, és azonnal felhasználható. Hátrányai között elsősorban a sérülékenységet és a javíthatóságot – illetve a javíthatatlanságot – lehetne kiemelni. Használatát korlátozhatja például a rejtett világítás a tűzvédelem miatt, ugyanis a műanyag könnyen olvadhat, sőt akár meg is gyulladhat szélsőséges esetben. Magyarországon a gipszek közül elsősorban a modellgipsz terjedt el kedvező árfekvése és könnyű használhatósága miatt. Természetesen ehhez is érteni kell, nem mindegy például a keverési arány, vagy hogy milyen technikával húzzák, illetve – rozetta esetén – pörgetik az anyagot, hogy az ne legyen lukacsos. A mintás léceket, illetve a díszes rozettákat gumiformába öntik. A stukkódíszítés néhány technikai adatáról: a biztonságosan elkészíthető legkisebb szélesség általában 2,5 cm, de leggyakrabban 10 cm-es szélességet használnak. A díszlécek hossza egy méter körüli, amit egy normál sablonnal kényelmesen el lehet készíteni. Természetesen ettől eltérő is lehet, akár felfelé, akár lefelé, itt is a helyes arányra kell ügyelni, hogy olyan mértékkel számoljunk, ami könnyen kezelhető és biztonságban szállítható. A díszítőelemek rögzítése is rendkívül fontos technikai feladat, amit megoldhatunk jól vagy rosszul. Ez utóbbi főleg akkor következik be, mikor alábecsüljük az elem súlyát, vagy rosszul mérjük fel a kötőanyag terhelhetőségét. Minden esetben figyelembe kell venni a hordozó faltípus tulajdonságait. Például gipszkarton falra kiválóan használható a gipsz mint kötőanyag, de betonra már kevésbé. Közepes vagy nagyobb szélességű, vastagságú, illetve hosszúságú díszléceknél ajánlott a csavarozás, melyet besüllyesztve, gipsszel és festékkel kiválóan elrejthetünk. Még egy jó tanács: sok esetben még vizesen, nedvesen helyezik fel a díszítést, mivel így jobban igazítható a falhoz – ilyenkor mindig várjunk addig a festéssel, míg a stukkó teljesen ki nem szárad.

Ha hagyományos „sörösüveggel”, holkerelt technikával készített fal és mennyezet találkozása esetén különböző színekkel szeretnénk a falat, illetve a mennyezetet díszíteni, azonnal szembetaláljuk magunkat azzal a problémával, hogy meddig fessünk. Erre kiváló megoldást jelenthet egy stukkódíszítés, mellyel jól elkülöníthető a két szín. Elsősorban Amerikában terjedt el a nappalik vagy a hálószobák rejtett világítása, melyet szintén elvégezhetünk esztétikus stukkódíszítéssel. De nemcsak a futófény, a neoncsövek vagy a spotlámpák rejthetők el ily módon, hanem például a karnis is.

Nyugat-Európában, de főleg az olasz szállodákban találkozhatunk szinte mindenütt a falak stukkóval való osztásával. Ez különösen jól mutat stílbútorokkal berendezett helyiségekben, ahol tapétával, nem ritkán anyagtapétával, illetve különböző színekkel kombinálva rendkívüli módon fel lehet dobni az adott helyiséget.

Ne keseredjünk el, ha nincs ötletünk a stukkó formáját illetően! Az építészek, a belsőépítészek, a lakberendezők, akik ilyen témával foglalkoznak, minden esetben rendelkeznek mintafüzetekkel, újságokkal, könyvekkel, melyekben találhatunk olyan formát, amely megfelel az igényeinknek. Hogy mi minden készíthető el, nem is gondolnánk talán: álkandalló, falba rejtett polc, boltívek díszítése, oszlopok, dohányzóasztal vagy tévéállvány üveglappal, virágállvány, sőt posztamens, melyen virágot vagy akár kis szobrocskát is elhelyezhetünk. Csak az elv nem változik: mindent díszíteni.